Fehér ágyneműt húzott minden kőhalom,
Elég volt pár óra, pár varázslatos perc,
Vastag hóréteg talált menedéket szánkómon.
Az erdő, oly csodás, misztikusan lélegzett,
Percenként hópelyhek, követték minden léptemet
A sűrű fák között a hold a nappal bújócskázott,
Csendes volt a hangulat, két fa halkan társalgott.
"Barátom, fatársam, te ki oly rég ismersz,
Mondd el nekem, mi lett az emberekkel?"
"Pajtásom, kedves barátom, szomorú:
Az emberek megfeledkeztek rólunk"
"Igazad van testvérem, szomorú
Már csak bálványokat imádnak"
"Folyton azzal foglalkoznak,
Minket meg… kivágnak"
A szánkó tovább halad.
Számára minden lépés
Kedves, ismeretlen,
Száraz kaland.
0 comments:
Post a Comment