Melyben helyét állja minden szikla, minden virág.
A patak a sziklábavésett szorosán,
Hullatja ajkaimra e szavakat: ez a hazám.
Ott, ahol a nap sugara vígan dalol,
Minden felhő, minden szél áramláson.
Itt nincs menny, itt nincs pokol,
A határ csupán a hegyláncon.
A zöld fenyők, mint valami tüskék
Átszúrnak a gondolataimon.
Csupán a zöld és a kék,
Kitelnek a láthatáron.
A Meleg-Szamos mely átkúszik
minden akadályon.
A fény mely atomul és átúszik,
A jövőben egy életláncon.
Nincs itt tér, nincs itt idő.
Nincs már harc, csupán a dicső
A nap, a rengeteg kő
Ilyen élettel nem kell más nő.
2009.07.31
0 comments:
Post a Comment