ahogyan a szél sodorja
a városok leveleit,
a természet szavait?
Ahogyan nap mint nap
színet váltanak,
s csak egyszer lehullnak
pár hónapig elmúlnak.
Mikor már remény se szikrázik,
a fák tövében már átázik,
a rügyező lombok levelei képén,
mint szakadékok a jövő tenyerén.
Ilyenkor ébredezni kezd mindenben az élet,
a legkisebb homokszemcsét is megrázza a természet.
Az élet immár újra ujjong,
amint az ég naponta szikrákban duzzog.
Eszter bár szomorúan sétál az út mentén,
felfigyel az égre és már ott a természet keblén.
Színekben dalol az Élet:
Örülj annak hogy élsz, kiválasztott téged!
0 comments:
Post a Comment