Pillanatban lebegni..
Rozsdás emlékek helyett:
Halk, élénk színeket.
Bárcsak gyerekszemmel láthatnék
Lélekben is ember lennék
Őszinte lenne minden gondolatom
Élethű, vidám, teljes lenne mosolyom.
Sajnos az élet kőből faragott
Érinthetetlen, szürke és hideg
Falai végtelenek, felülete rideg
Behunyom szemem és álmodok
Felhők, csillagok, Föld és a Hold
Annyi mosolyt és örömöt hord
Barátok, család és szeretet
Pulzusát sugják lelkemnek.
Apró mosolymorzsák,
Rutinban szétszorva.
Felszedem és újra hallom:
Ismerős már a dallama.. :)
2011/01/16
0 comments:
Post a Comment