Már nem, csak egyedül Istentől.
Minek annyit rettegni, mit rejt a holnap?
Mikor egy homokszikra hajt: elegendő és megtart.
Ő szeret minket, ez kétségtelen..
Annyi fájdalom emberi szemekben,
De mégis erőt ad, erősekké tesz.
A döntés végülis a miénk lesz.
Nehéz Őt megismerni,
Nagy a távolság.
De elég kicsiny hit, parányi buzgóság
S már lehet a holnapban reménykedni.
Ha velem van, nem félek.
Mindentől megvéd, Ő miatta és neki élek.
Sokszor megkarcolt már a halál tüskéje
Mégannyizor megvédett, Isten szeretete.
Tényleg nehéz, sokszor kételkedem,
De Ő annyira szeret, én mért ne szeressem?
Feláldozta Fiát, egyben önmagát.
Ki vagyok én, ha Ő a világ?
Egy semmi, semmi a mindenben
Mindenben mi bűn, csalás és hazugság.
Ily bűnősen, hogyan nézne rám?
De itt rejlik az Isteni szeretet és irgalmasság.
Nem félek, bár itt a halál félméterre.
Megcsúszok, leesek a végtelenbe..
Nem fogok, Ő megvéd.
Vele együtt bennem tovább él a reménység.
2009.08.25
0 comments:
Post a Comment